Bár sokatoknak nem kell, de szeretném bemutatni Váradi Andit, a Don’t Panic Nyelviskola hálózat egyik legnépszerűbb nyelvtanárát, aki szakmai tudása mellett kedvességgel és türelemmel egyengeti a DPA-s diákok útját és segíti őket, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljenek a vágyott angol nyelvi szinthez.
A héten őt faggattuk, fogadjátok szeretettel!
Mesélnél egy picit magadról, mit tudhatunk rólad?
Amit emellett még lehet tudni rólam, az az, hogy egy kis városkában élek Budapest mellett, férjemmel, kisfiammal, és vizslakutyánkkal. Ők természetesen áthatják a mindennapjaimat, és erős bázist és érzelmi töltetet adnak az életemnek.
Mióta dolgozol a Don’t Panic Angolnál, hogy érzed magad a csapatban?
2017-ben ismertem meg Timit és Balázst, akkor egy rövid ideig dolgoztam a DPA-nál, még online, különféle izgalmas projektekben (pl. angol nyelvű könyvklub a Don’t Panic Akadémiás diákok számára).
Ezután 2018 nyarán kerültünk újból kapcsolatba, amikor Timiék megkerestek, hogy lenne-e kedvem az ősszel újonnan nyíló újbudai DPA iskolában dolgozni. Volt kedvem – és azóta ott is ragadtam
2018 októbere óta jelentősen változott a csapat, de igyekeztem mindig alkalmazkodni – ez többé-kevésbé sikerült is. Jól érzem magam a DPA-nál, a tanárkollégákkal jól megértjük egymást és többnyire egy hullámhosszon vagyunk, szakmai kérdésekben egyetértünk, maximálisan támogatjuk, segítjük egymást.
Egy dolgot nem tudnék kiemelni, természetesen mindig adódnak nehézségek, kihívások, apróbb konfliktusok. A vírushelyzet alatt talán az volt a legnehezebb, hogy személyesen nem tudtunk találkozni, kommunikálni a kollégákkal, a leírt szavakat pedig többféleképpen is lehet értelmezni, így más-más érzelmi töltete és ereje lehet a leírt mondatoknak.
Hogy hogyan szoktam túllendülni a nehezebb helyzeteken, felmerülő problémákon? Először lehet, hogy picit megijedek, kaotikusnak látom a helyzetet, de igyekszem nem hirtelen reagálni (ez persze nem mindig sikerül), hanem nagy levegőt venni, és átgondolni a dolgokat. Nekem nagyon fontos, hogy beszéljek róla, mert sokszor eközben alakul ki a fejemben a megoldás, vagy a beszélgetőpartnerem reakcióiból, válaszaiból is merítek, tanulok, így könnyebben dűlőre jutok, hogy hogyan tovább, mi lenne a legmegfelelőbb lépés. Ebben a legnagyobb támaszom a férjem, és szerencsésnek érzem magam, hogy vele mindent megbeszélhetek, legyen az szakmai vagy egyéb kérdés. Emellett a karrierem során szerencsére sok olyan kollégám és főnököm volt és van, akikkel szintén megvitathatom a szakmai kérdéseket, kételyeimet, dilemmáimat, megoldási javaslataimat, vagy adott esetben az ötleteimet.
