Annamária elhitte magáról, hogy nincs nyelvérzéke. Sorra érték a kudarcok, ő viszont nem adta fel, addig kereste a saját útját, a módszert, amellyel megtanulhat angolul, míg be nem toppant a kecskeméti Don’t Panic Nyelviskolába.

A többit mesélje el Annamária maga…

Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?

45 éves vagyok, felnőttképzéssel foglalkozom. Trénerként, oktatóként és coach-ként dolgozom. Munkám során nagyon sok emberrel találkozom. A tanulás mindig az életem része volt, hiszen minden órára készülök, fejlesztem önmagam és a tudásom. Szeretek is tanulni, bár az angol nyelv ki akart rajtam fogni.

Hogy indult a kapcsolatod az angol nyelvvel, milyen nehézségeid voltak?

2002-ben kezdtem el önállóan könyvekből angolt tanulni. Aztán nyelvtanfolyam, majd magántanár segítségével a nulláról 1 év után alapfokú nyelvvizsgát tettem. Utána sok év szünet, majd az elmúlt 10 év során többször próbálkoztam az újratanulással. Tanultam együtt a gyerekkel, úgy gondoltam, ahogy ő halad, azt majd én is megtanulom. Nem sikerült, lehagyott, ma már a felsőfokúra készül. Úgy voltam vele, na nem baj, majd a másik gyerekkel már tényleg együtt tanulok. Hát ez sem sikerült, még nem hagyott le, de utolért. Lehangolt, hogy a mindennapi munkámmal kapcsolatos dolgokat pillanatok alatt megtanulom, egy nyelv meg kifog rajtam. Próbálkoztam magántanárral is, de pár hónap után valahogy nem volt hozzá kedvem. Akkor jöttek az online lehetőségek, azokkal is tanulgattam az angol nyelvet, de csak egy helyben toporogtam. Szóval az elmúlt 10 évben elég sok kudarc ért.

Azt gondoltam, hogy biztosan nincs nyelvérzékem és azért nem megy, bár azért azt is gondolom, hogy ez egy jó kifogás.

Mennyire volt fontos számodra, hogy megtanuld az angol nyelvet, mi motivált?

Munkám során az ország több nagyvárosában megfordulok, vonattal utazom, ahol valahogy mindig külföldi emberekbe akadok. Ők kérdeznek valamit, én meg csak mosolyogni tudok. A 21. században ez számomra nem menő. Külföldi nyaralás során recepción, boltban, étteremben is mindig a gyerekem segítségét kellett kérnem. Bosszantó és szomorúvá tett, hogy csak állok ott, és a gyerekemet kérdezem, hogy “Mit mondtak?”
Tavaly a szomszédunk gyereke, 13 éves, csodálkozó szemmel nézett rám, és azt mondta: “Te nem tudsz angolul?” Hát  erre nehéz válaszolni…
Ha találkoztam külföldi diákkal és mégis megpróbáltam pár mondatot mondani, gyerekem és a szomszéd gyerek reakciója: “Anya inkább ne beszélj angolul, borzalmas a kiejtésed és amúgy se tudsz!” És nagy kuncogás a részükről. Ezt nehéz megemészteni.
A munkámhoz annyi érdekesnek ígérkező előadás, cikk van fent a neten, persze angolul. Szóval annyi élethelyzet van, amikor olyan, de olyan jó lenne érteni az angol nyelvet, nem lemaradni, nem szégyellni a hiányosságomat.

Mi volt az oka annak, hogy a Don’t Panic Angolt választottad?

Sok kudarc, próbálkozás után, tavaly év vége felé, újra elkezdtem keresgélni a lehetőséget. A magántanár nem jó, mert a munkám miatt nem tudok fix időpontban menni. Számomra nem lehetséges például minden kedden öt órakor órán lennem, így elkezdtem a nyelviskolák között keresgélni. Az elsőnél szintén nagy volt az időhöz kötöttség, a másodiknál azt mondták, hogy kötelező a heti 6 óra jelenléti tanulás. Munka, család mellett ezt nem találtam kivitelezhetőnek. A harmadik helyen az ügyintéző nem volt túl kedves, lelkes sem. Lehet, hogy maga az iskola jó lett volna, de ezt nem tudtam meg. Itt is látszik, hogy mennyire fontos az ügyintéző lelkesedése, tudása, kommunikációja.
És elérkeztem a Don’t Panic Angolhoz kecskeméti nyelviskolájához. Itt lelkes, segítőkész ügyintézők fogadtak, akik folyamatosan tartják azóta is a kapcsolatot. A rendszer is nagyon jó. Heti 4 óra jelenléti képzés már vállalható, a plusz tanulást a tankönyv és az online videók segítségével magamnak osztom be. Az első órákon nagyon izgultam, el is voltam keseredve, hogy semmit nem értek, bezzeg a többiek, a tanárok viszont biztattak.

Annyira szeretem az összes tanárt, mert soha nem látszik rajtuk, ha rosszul, rossz kiejtéssel mondok valamit. Ha nyelvtanilag rosszul rakom össze a szavakat, akkor is megértik!
Nem tudom hogyan csinálják! Mindig türelmesek, finoman javítanak, és szép lassan belőlem is eltűnik a bénaság érzése.
A videókban is Vas Timi mindig ad bátorítást.

Mi történt veled azóta, hogy nempánikoló lettél? Hogy haladsz a tanulással?

Most hatodik hónapja tanulok a Don’t Panic Angollal, úgy érzem, hogy rátaláltam a megfelelő módszerre. A heti 2 alkalom beszédóra (4 óra) időben is vállalható, tudok különböző időpontok közül választani. Mindig másokkal vagyok együtt, van aki jobb nálam, és már olyan is van, akinél én tudok egy kicsivel többet. De már lassan nem is ez számít, hanem, hogy értem, amit a tanár, vagy a többiek mondanak. Érdekesek és jó hangulatúak az órák. Fantasztikusan jó érzés, hogy megértek angol mondatokat. Már azt hittem, hogy velem van baj, rosszul működik az agyam, tényleg semmi nyelvérzékem. Most úgy tűnik van remény.
Persze azt is tudom, hogy ehhez nekem is tanulnom kell. Rendszeresen járok a beszédórákra, közben itthon saját ütemben tanulom a tankönyvet. Nagyon tetszik, hogy ehhez vannak online videó órák, amelyeket akár utazás közben, vagy itthon reggel, este, hétvégén bármikor elérek. Olyan, mintha akkor is nyelvórán ülnék. Vas Timi magyaráz, angolul, én pedig értem! Megcsinálom az összes feladatot a tankönyvben és a munkafüzetben. Az is tetszik, hogy egy írásos feladatot, levelet, ha megírok, e-mailben elküldöm és kijavítva visszaküldik. Vannak hallgatásos feladatok is. Először sajnos semmit nem értettem, el kellett olvasnom a leírt szöveget. Aztán valami történt. Nem tudom, hogy mikor, hogyan, de most olyan 60-70%-ban sikerül megértenem és megoldanom a feladatokat. Tudom, hogy ez még nem 100%-ék, viszont a nullához képest nagy elmozdulás.

Nemrég azon lepődtem meg, hogy belehallgattam egy angol előadásba, és sok mondatot értettem és már a lányommal is tudok röviden angolul beszélgetni! Tehát célom, hogy tanuljam, tanuljam folyamatosan az angolt, látom, hogy van remény. Szinte már alig van olyan nap, hogy ne venném elő. Van, amikor másfél órát is tudok tanulni, van, amikor csak 10 percet. Úgy vagyok vele, hogy az a lényeg, hogy minden nap foglalkozzam vele, a Don’t Panic Angol anyagaival pedig ez megvalósítható, hiszen egy csomó lehetőség van. Meghallgatok 3 rövid szituációt, vagy megcsinálok egy pár feladatot, vagy átnézem a lecke szavait, meghallgatok egy videós órát, megírok egy levelet és beküldöm, átnézek egy nyelvtani szabályt, felsorolni sem tudom a lehetőségeimet és így kedvem is van tanulni, mert időm és kedvem függvényében tudok választani. Az is tetszik, hogy minden modul végén komplex tudásfelmérő feladatsor van, amivel a tudásomról kapok visszajelzést.

Szóval már nem pánikolok. Köszönhetően a jól felépített rendszernek, a szuper tanároknak és mindenkinek aki a háttérben a Don’t Panic Angolnál segít engem.
Még hosszú az út előttem, de most valahogy úgy érzem, hogy ez az út járható.

Te is úgy gondolod, hogy “nincs nyelvérzéked”, vagy hogy bármit teszel, soha nem fogsz tudni magabiztosan angolul kommunikálni?
Annamária is ezt gondolta, és milyen jó, hogy nem elégedett meg ennyivel. Te is add meg magadnak az esélyt, a www.dontpanicnyelviskola.com oldalon keresd meg a hozzád legközelebb eső Don’t Panic Nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről  is beszámolhassunk.

Már egy ideje a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról?
Sok szeretettel várjuk leveled a monika.emberovics@dontpanicnyelviskola.com címen.