Ahogy a gyerekre sem szólunk rá vagy írunk neki egy fekete pontot mert megint nem sikerült két méternél tovább sétálnia, vagy az az r betű a répában még mindig ej mint jépa, úgy nem kéne olyan nagy problémát csinálnuk abból ha hibát követünk el amikor angolul beszélünk. Sajnos tudom, hogy ez lett belénk nevelve az iskolában és sokan úgy tanultuk az angolt mint például a matekot vagy a kémiát. Nemcsak úgy tanultuk, hanem úgy is lettünk osztályozva. A legapróbb hiba is javításra került. Szülőktől hallottam már olyan röpdolgozatról is ahol még azért is pontlevonás járt ha a to nem lett az ige elé írva ahogy az a szótárfüzetben le volt körmölve vagy például ha exercise book helyett többes számban exercise books-t írtak le.
Ahogy a matek szabályokat bemagoltatták velünk, úgy elvárták, hogy ugyanezt tegyük a szótárfüzetben lévő szavakkal és a nyelvtan szabályokkal. Tehát aki jobban tudott magolni és jobb volt a memóriája, az jobb volt angolból. A kreativitás nem lett figyelembe véve és sosem derült ki hogy vajon az az ötös tanuló képes lenne-e kommunikálni a bemagolt szavak segítségével angolul az osztálytermen kívül.
Ezért van az, hogy felnőtt korra teljesen elmegy az ember kedve az angolul kommunikálástól és az egész egy hibamegelőző procedúrává válik, melyben nem mer megszólalni mert attól fél, hogy hibát követ el vagy csakis a limitált, előre bemagolt szöveget meri majd elmondani remélhetőleg hibátlanul.
A matekban a legapróbb hiba is befolyásolhatja a feladat eredményét, egyes hibáknak pedig hatalmas következménye lehet egy kémia órai kísérlet során. Ez az angolra nem igaz! Ha egyszerű múltat használtál a befejezetlen jelen helyett akkor is értelmes lehet a mondat. Az sem jelenti a világ végét, ha at helyett véletlenül in-t használtál.
Vannak, akik tanulnak a hibájukból de a legtöbb embert frusztrálja, kudarcot éreznek.
Hidd el, az iskolában tapasztaltakkal ellentétben nem akkora baj ha hibázol. Tekints az angol nyelvre mint egy kommunikációs eszközre, amit új dolgok megismerésére használhatsz ne pedig valamire, amit tökéletességben mérnek.
Ha sosem mondod ki azt, amiről nem vagy biztos hogy jól mondanád-e akkor honnan fogod valaha megtudni, hogy az helyes-e vagy sem? Inkább légy bátor, kövesd el az a hibát! Próba-szerencse, lehet hogy éppen jól mondod és helyesen rögzülhet az adott szó vagy kifejezés. Ha nem helyes, akkor engedd hogy kijavítsanak, kövesd el még százszor azt a hibát és légy még százszor kijavítva de végül a helyes tudást el tudod sajátítani és nem lóg abban a ködös levegőben a tudás és a bizonytalanság határán.
Gondolj bele hogy magyarul sem tudsz mindent, magyarul sem jut mindig minden eszedbe. Ez most ellipszilonos vagy pontos, két gyé vagy egy? Izé, hogyismondják, a miaz, tudod miről beszélek, nos, tehát, szóval, hogyaszongya, hát, izé, ugye, konkrétan, őőőő. Mégis boldogan kommunikálunk magyarul és egy-egy hiba elkövetésénél nem szeppenünk meg és kötünk némasági fogadalmat. Ezért kezdj el angolul beszélni bátran, hibákkal is.
Amikor találkozunk egy olyan emberrel aki tökéletesen beszél egy nyelvet, vagy kitűnően játszik egy hangszeren hajlamosak vagyunk az eredményeket nézni és nem vesszük figyelembe, hogy hányszor hibáztak és lettek kijavítva míg olyan magas szintre fejlesztették tudásukat. Merj hibázni, ahogy azt ők is tették!
