Viki az ELTE Természettudományi Karának hallgatója.
Sokáig halogatta a nyelvtanulás kérdését, aztán egy nap felült a buszra, majd az újbudai Don’t Panic Angol Nyelviskolában kötött ki…

Viki története következik.

Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?

Hermann Viktória vagyok, 20 éves és jelenleg az  Eötvös Loránd Tudományegyetem kémia szakos hallgatója.

Milyen kapcsolatban voltál az angol nyelvvel, mielőtt a Don’t Panic Angolhoz vezetett volna az utad?

Középiskolában kezdtem angolt tanulni második nyelvként, de ott valahogy soha nem éreztem magaménak, nem akartam magam megerőltetni ilyen tekintetben, mivel úgy gondoltam majd a német lesz az, amiből nyelvvizsgázni fogok a diplomához. De sajnos mégsem jutottam el arra a szintre németből sem. Elkezdődött az egyetem és mindig ott motoszkált a fejemben, hogy azért a három év nem túl sok és kellene valamit kezdeni ezzel a nyelvvizsga üggyel.

Nem hétköznapi módon jutottál el az újbudai Don’t Panic Angol Nyelviskolához. Elmeséled hogy történt és mik voltak az első tapasztalataid?

Utaztam a buszon és ugyan addig is tudtam, hogy van a környéken Don’t Panic Angol Nyelviskola, de akkor mintha valami belül megvilágosodott volna, hogy na…ez kell nekem. 🙂
Utána olvastam, hogy mik a lehetőségek és abszolút meggyőzött. Elmentem szintfelmérőzni és beiratkoztam. Már a recepciós lányok elbűvöltek a kedvességükkel, de azért kicsit izgultam, hogy beszélni kell az órákon, ami ijesztően soha nem ment.

Sorra jelentkeztem be az órákra és a tanárok biztatására egyre bátrabb lettem. Eljutottam a szintlépésig, hála legfőképp Kingának, mert ő volt az, aki végigkísérte idáig az utamat, ez azóta is így van. 

Gratulálunk a szintlépéshez! Mi történt azóta?

Nehéz volt belerázódni a magasabb szintű tudásba, de olyan szinten sikerült mostanra, hogy sokszor azon kapom magam hogy angolul fogalmazom meg magamban a gondolataimat. A célom a nyelvvizsga, addig pedig még sok akadály és nehézség van, ez viszont nem tántorít el.

Mit gondolsz, mi az ami ezt az áttörést meghozta számodra, mivel motiválod magad?

Nagyon szupernek tartom, hogy a Don’t Panic Angolnál mindig van valami, amivel motiválják a diákokat pl. nyereményjátékok, tematikus napok, adott esetben finomságok. Valamint az is borzasztó jó érzés, hogy a tanárok, de még a recepciós csajszik is a szívükön viselik a sorsunkat és mindig jobb kedvre derülök, ha angol órára mehetek.

Jelenleg az motivál, hogy legyőzzem önmagam, és bebizonyítsam mindenkinek, hogy képes vagyok én is jól beszélni egy idegen nyelvet, mert attól igenis több leszek.
Felismertem, hogy manapság már nem igazán lehet mit kezdeni angol tudás nélkül, úgyhogy én is aktív használója leszek.

Milyen szinten vagy most és mi a célod, hová szeretnél eljutni?

Most pre-intermediate szinten vagyok, de remélhetőleg hamar átléphetek már az intermediate szintre és akkor már tényleg csak egy hajszál választ el a céltól, ami a nyelvvizsga. Mostanság vettem meg a következő 100 órás tanfolyamot és pont azon gondolkodtam, hogy jaj mi lesz, ha eljutok az áhított szintig?
Hát éppenséggel most úgy gondolom utána sem állnék meg, hanem továbbra is koptatnám a padot itt a Don’t Panic Angolnál, és szívnám magamba a tudást.

Szóval összefoglalva csodálatos, hogy van egy ilyen suli, ahol igazán ki lehet bontakozni és garantált a fejlődés. Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam és annak is, aki elolvasta!

Vikinek egy buszos utazás is elegendő volt, hogy rájöjjön, a Don’t Panic Angol Nyelviskolában szeretné elérni angoltanulással kapcsolatos céljait. Te is bátran keresd fel a hozzád legközelebb eső nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről is beszámolhassunk. www.dontpanicnyelviskola.com 

Már egy ideje a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról? Sok szeretettel várjuk leveled a monika.emberovics@dontpanicnyelviskola.com címen.