Judit kétgyermekes családanya, aki saját bevallása szerint is maximalista. Bukdácsolva kezdte az angolt, azonban elszántságának köszönhetően egészen Amerikáig repült, hogy megszerezze vágyott nyelvtudását. Tengerentúli élményei után pedig az “utolsó simítások” elvégzéséhez a szegedi Don’t Panic Angol Nyelviskolát választotta.
Ismerjétek meg Judit történetét!
Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?
Kétgyermekes családanya vagyok, házas és már nem húszéves. Amióta az eszemet tudom Szegeden élek a családommal és Molly nevű kutyánkkal egy kertes házban.
Milyen kapcsolatban voltál az angol nyelvvel, mielőtt a Don’t Panic Angolhoz vezetett volna az utad?
Először az általános iskolában, szakkörön ismerkedtem meg az egyszerű jelen nehézségeivel az angol nyelvben, ami nem kis fejtörést okozott. Sok dalocskát hallgattunk, mint a “Jingle bells” és megtanultunk bemutatkozni. Amikor körvonalazódott, hogy középiskolában fogok továbbtanulni, fel kellett kötni a gatyaszárat, így néhány barátnőmmel magántanárhoz kezdtünk járni. Itt néhány alapvető dolgot átvettünk, csak a felvételi kedvéért. Mondanom sem kell, alighogy átbukdácsoltam, de felvettek. Na, ekkor kezdődött csak el igazán az izgalmas része az angoltanulásnak. Addig “megszoktam”, hogy négyes-ötös tanuló vagyok mindenből, angolból a középiskolában hármassal kezdtem, persze vért izzadva. A tanár mégis igazán türelmes volt és itt ezen a ponton tényleg a tettek mezejére léptem. Olyannyira, hogy még cserediákprogramra jelentkeztem, de persze azért az ahhoz szükséges tudástól még messze álltam.
Egy rossz munkahelyi tapasztalat adta a végső lökést számodra, hogy anyanyelvi környezetben tanulj tovább angolul. Mesélnél nekünk amerikai tapasztalataidról és arról, hogy miként folytattad utána a tanulást?
Egy távoli rokonom említette az amerikai gyerekvigyázási lehetőséget, így aztán fél év tengerentúli izgalom következett. Tekintve, hogy az indulás előtt már megismerkedtem jelenlegi férjemmel, nem terveztem hosszú távra, de két családnál szereztem tapasztalatot Amerikában.
Az első időben szinte egy szót sem értettem angolul amikor hozzám beszéltek. Később egyre több minden ragadt rám. Még diszkóba is eljárogattam, és már az utcán is bátran mertem útbaigazítást kérni. Segített az is, hogy sokat néztem tévét, olvastam, rádiót hallgattam és minden héten volt egy nap szabadnapom amikor a belvárosban flangáltam.
“A második családnál már sokkal jobban meg tudtam értetni magam, néhány alkalommal egész jól elbeszélgettünk, nem csak a munkáról.”
Aztán véget ért a fél év, és én bátran rendeltem taxit angolul a reptérre! Itthon aztán nem hagytam abba az angoltanulást, egy évvel később középfokú szóbeli vizsgát tettem, az írásbelihez azért el kellett járnom nyelviskolába. Éveken keresztül ugyanoda jártam, amíg a gyermekeimmel itthon voltam és eljutottam egészen a felsőfokú nyelvvizsga írásbeli részéig. A szóbeli a listening miatt sajnos nem sikerült.
Mi motivál téged leginkább abban, hogy megtanuld az angol nyelvet?
Mindig is szerettem külföldre utazni és ilyenkor elengedhetetlen egy olyan nyelv ismerete, amit szinte bárhol megértenek. Imádom, ha nyugodtan elboldogulok élő szóban és írásban egyaránt. A nászutamat Mexikóban tölthettem, ahol ugyan a spanyolt beszélik, de remekül boldogultam az angollal is. Ráadásul nekem az angol nyelv tanulása egyfajta hobby, kikapcsolódás, olyan, mintha kinyílna jobban számomra a világ.
Anyanyelvi környezetben való tanulás és egy sikeres felsőfokú írásbeli nyelvvizsga után mi volt az oka annak, hogy a Don’t Panic Angolt választottad?
Elég maximalista vagyok és szeretem, ha a befektetett energia meghozza a gyümölcsét. Ezért azt kerestem, hogyan fejleszthetném eredményesen az angoltudásomat, mert még nem tettem le a szóbeli felsőfokú nyelvvizsgáról. Egy barátnőmmel rendszeresen beszélgettünk és én is igyekeztem minél többet olvasni, de mégis úgy éreztem, nem színesedik a szókincsem megfelelően. Aztán a neten olvastam a Don’t Panic Nyelviskoláról és ami a legjobban tetszett, hogy tényleg beszédközpontú!
“A Don’t Panic Angolnál nem nyúzzuk agyon a nyelvtant és mint tudjuk, a kevesebb néha több, az órák nagyon jó hangulatban telnek, és az is bizonyított tény, hogy a jókedvűen végzett tanulás sokkal eredményesebb.“
A DPA-nál sok gyakorlati tippet, videót találok mind magyar, mind pedig angol nyelven, ami szintén sokat segít a tanulásban. A jelentkezés során a nyelvvizsga választásban is rengeteg segítséget kaptam, sőt személyre szabott javaslatokat is.
Az már csak hab a tortán, hogy ha véletlen elrontok valamit, nincs frusztráció, csak finom ráutalás és már tovább is léptünk. Szóval, egy szó, mint száz, nekem bejött!
Ahogy Juditnak, úgy neked sem kell lemondanod az álmodról, legyen az egy sikeres nyelvvizsga, vagy hogy magabiztosan beszélj angolul. A www.dontpanicnyelviskola.com oldalon keresd meg a hozzád legközelebb eső Don’t Panic Nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről is beszámolhassunk.
Már egy ideje a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról?
Sok szeretettel várjuk leveled a monika.emberovics@dontpanicnyelviskola.com címen.
