Krisztina, aki a székesfehérvári Don’t Panic Angol nyelviskola diákja, az élethosszig tartó tanulásban hisz és ennek, valamint kitartásának köszönhetően már nem szalad el, ha úgy hozza a sors, hogy külföldieknek kell angolul segítséget nyújtania.
Ismerjétek meg Krisztina történetét!

Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?

50 éves, 3 gyerekes közalkalmazott vagyok, művelődési területen dolgozom. Szeretem a munkám és nagyon hiszek az élethosszig tartó tanulásban.

Milyen kapcsolatban voltál az angol nyelvvel, mielőtt megismerkedtél a Don’t Panic Angollal? 

A suliban németet tanultam, felnőttként többször nekifutottam az angolnak, mert sokkal hasznosabb nyelvnek tartom, de sajnos nem sok sikerélményem volt, a középfokú nyelvvizsga nem sikerült, aztán nem is volt lehetőségem használni az angol nyelvet. A motivációm, hogy használható tudást szerezzek és fejlődjek, mindig megvolt, de nyomasztott a hagyományos oktatási módszer (szódolgozat, ha nem készülsz, a többieket húzod vissza). Most, hogy a gyerekeim – akik nyelvi képzésére nagy hangsúly fektettem – már nagyok és sok külföldi barátjuk van, nagyon irigylem őket.

Szóval fontos volt számodra, hogy megtanuld az angol nyelvet. Mi motivált ezen kívül?
Változik a világ, egyre több fele tudunk utazni. A munkahelyemre is sokkal több külföldi látogat el és ciki volt, hogy nem mertem megszólalni. Ráadásul egy esetleges munkahelyváltás sem megy ma már angol tudás nélkül.

Mesélnél az első #dontpanic tapasztalataidról? 

Először nem a megfelelő szintű próbaórára mentem, mert a teszt úgy sikerült, de a tanár kettő perc alatt levette, hogy nem jó helyen vagyok és nagyon cukin és diszkréten intézte hogy rossz érzések nélkül, új időpontot kérve menjek át másik csoportba ahol bár “nempánikolnom” kellett, azonnal bevontak a közös munkába.

Nagyon megtetszett, hogy nem csak egy külső megfigyelő vagyok.
A tanár is nagyon lenyűgözött közvetlenségével, vidámságával, és nem utolsó sorban felkészültségével.
Ha tehetem, azóta is csak hozzá járok – I love Kátya

Meg tudnád fogalmazni, hogy számodra mi a leglényegesebb különbség a Don’t Panic adta módszer és a korábbi próbálkozásaid között? Mi volt az, ami elhozta az áttörés?

Nem gondoltam volna, hogy olyan lazán, kötöttségek nélkül is lehet fejlődni, mint ahogy a Don’t Panic Angolnál. Persze tudom, hogy bármi, amit életszerűen csinálsz, használsz az a tudás rád ragad, a részed lesz, de a mi oktatási rendszerünkben ez a fajta megközelítés nem ismert. Az áttörést a rendszerességnek köszönhetem…

…ehhez viszont jól jön, hogy szívesen, örömmel, frusztráció nélkül veszek részt az órákon, élvezve a sok dicséretet amit a tanártól kapok és értékelve a felismerést, hogy már ezt is tudom.

Mi a végső célod? Hová, milyen szintre szeretnél eljutni?

Semmi formális célom nincs, “csak” hogy tudjak kommunikálni.
Nemrégiben odamentem egy külföldihez a boltban mert láthatóan gondban volt szegény és felajánlottam a segítségem, aminek nagyon örült és megoldottuk a problémáját. Ilyen korábban soha elő nem fordulhatott, mert féltem, hogy hiába próbálnék meg beszélni vele. Ez végképp meggyőzött, hogy érdemes a Don’t Panic Angolnál tanulni.

Ahogy a fenti történet is mutatja, nyelvet tanulni, fejlődni nemcsak a húszéves egyedülálló emberek kiváltsága, akiknek a tanuláson kívül semmi más feladatuk nincs. Krisztina számára már nem okoz nehézséget gyermekeik külföldi barátaival társalogni, te se szenvedj tovább az angollal, a www.dontpanicnyelviskola.com oldalon keresd meg a hozzád legközelebb eső Don’t Panic Nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről  is beszámolhassunk.

Már egy ideje a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról?
Sok szeretettel várjuk leveled a monika.emberovics@dontpanicnyelviskola.com címen.