“Úgy gondolom hogy így tényleg sikerülni fog megtanulni angolul.”

Gréta 22 éves pályakezdő kommunikációs szakember, aki a homeoffice adta lehetőséget használta ki arra, hogy a Don’t Panic Angol segítségével közelebbi viszonyba kerüljön az angollal – és nagyon nem bánta meg.
Jöjjön Gréta története!

Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?

22 éves vagyok és a fővárosban élek. Egy éve szereztem meg az alapszakos diplomámat Kommunikáció és médiatudomány szakon, jelenleg ebben a szakmában dolgozom. Egyelőre felfüggesztettem a tanulmányaimat, mert nagyon jó lehetőségnek tartottam illetve még most is annak tartom, hogy rögtön a diploma megszerzése után sikerült olyan területen elhelyezkednem, ami a tanulmányaimba vág. Most élvezem, hogy szakmai tapasztalatot szerezhetek, de idővel szeretnék mesterképzésre is beiratkozni a jelenlegi munkám mellett. Szabadidőmben igyekszem kikapcsolódni, minél több időt a természetben tölteni. Szeretek túrázni, sorozatokat nézni (akár évente megismételni őket, pl. örök klasszikus a Jóbarátok), főzni is nagyon szeretek, főleg új receptekkel kísérletezni.

Mondd el nekünk kérlek, hogy miként indult a kapcsolatod az angol nyelvvel! Mit gondolsz, mi volt az oka a korábbi sikertelenségeknek és milyen nehézségeid voltak?

Az első idegen nyelv az életemben a német nyelv volt, mellyel még a gimnáziumban középszintű nyelvvizsgáig sikerült eljutnom. A gimi 9. osztályában lehetőségünk volt még egy idegen nyelv tanulására és ekkor választottam az angolt. A tanárunk hatalmas szókinccsel rendelkezett és igyekezett odaadóan tanítani minket,  de mégsem sikerült az alapoktól elsajátítanom ezt a nyelvet, bőven akadtak hiányosságaim. Bár ezt kétoldalú problémának nevezném, mert én sem koncentráltam túlzottan a második idegen nyelv elsajátítására, megelégedtem a német nyelvvel. Később az angol nyelvvel kapcsolatos hiányosságaim az egyetemi tanulmányaim során és a munka világában is kezdtek kiütközni. A Don’t Panic Angol megismerése előtt nagyjából megértettem társalgási szinten azt, amit mondtak nekem angolul és az esetek többségében válaszolni is tudtam a kérdésekre, de mindig bizonytalan voltam, mert nem tudtam hogy helyes igeidőket használok-e, vagy nem rémlett épp, hogy az a szó, amit a sorozatomban sokszor használnak, az helytálló-e úgy, ahogy én használtam a beszélgetés során. Mindig csak arra a tudásra tudtam alapozni az angol nyelvű párbeszédek során, ami a környezetemből rám ragadt, sorozatokból, régi sulis tanórákról és vagy megértették, vagy nem.

Mennyire volt fontos számodra, hogy megtanuld ezt a nyelvet, mi motivál?

Amikor elkezdtem az egyetemet, sok előadáson angolul néztünk videókat esettanulmányokról vagy angol felirat volt csak a videókon. Ekkor kezdtem először igazi hátrányként érezni, hogy nem tudok angolul. Az egyetemi oktatók természetesnek vették, hogy ilyen idős korára mindenki érti ezt a nyelvet, ezt akkor nagyon komoly sérelemként éltem meg és elszégyelltem magam, mely szintén egy motiváló tényezővé vált. Aztán ehhez még az is hozzájött, hogy kommunikáció szakon végeztem és mint ilyennek, véleményem szerint igenis illene angolul is tudnom.

Megmakacsoltam magam és úgy döntöttem, hogy nekiállok a tanulásnak. Összességében idővel beláttam, hogy az angol nyelv ismerete egy olyan fontos tudás, ami a mai világban nélkülözhetetlen és nekem a végzettségem miatt is erősen indokolt.

Mi volt az oka annak, hogy a Don’t Panic Angolt választottad? 

Eleinte a régi gimis tankönyveket vettem elő a tanuláshoz, de sokszor hiányoltam a könyvekben leírt leckék szóbeli magyarázatát, így Youtube-on kezdtem keresgélni és egyre többször hallgattam meg Timi óráit. Nagyon letisztultak és könnyen érthetőek voltak az online leckék, így egyre szebben haladtam. Végül már annyi videót néztem, hogy felkerestem a Don’t Panic Angol csapatát levél formájában, és ajánlásukra csatlakoztam a Facebook csoporthoz is, majd nem sokkal később megrendeltem a 180 nap alatt angolul című könyvet is. Még csak most kezdek ismerkedni a könyvvel, de abszolút elégedett vagyok, mert úgy érzem, hogy ténylegesen az életre, konkrét beszédhelyzetekre készülhetek fel a benne olvashatók alapján. Illetve nagyon tetszik, hogy a Don’t Panic Angol online lehetőségeket is nyújt a nyelvtanulásra, mert így akkor veszem elő a leckéket, amikor a szabadidőm engedi. Természetesen az ilyesféle tanulásnak hátulütője lehet a nyelvtanuló szorgalma és kitartása is, de azt gondolom, hogy aki megvásárolja a könyvet, és elhatározza hogy végigviszi a folyamatot önszorgalomból, az ténylegesen elkötelezte magát a nyelvtanulás mellett.

Szerintem nagyon klassz, hogy ilyen igazán 21. századi módon oldják meg az oktatást, mert az online elérhető tananyagok könnyedén beilleszthetők a napirendbe.
Úgy gondolom hogy így tényleg sikerülni fog megtanulni angolul.

Ha Grétához hasonlóan te is érezted már úgy, hogy az oktatás, vagy munka területén hátrányba kerülsz azért, mert nincs megfelelő angol tudásod, ne hezitálj tovább, a www.dontpanicnyelviskola.com oldalon keresd meg a hozzád legközelebb eső Don’t Panic Nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről  is beszámolhassunk. 

Már egy ideje a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról?
Sok szeretettel várjuk leveled a monika.emberovics@dontpanicnyelviskola.com címen.