Ezzel az uniós országok közül csak Romániát előzzük meg. De miért alakulhat így ez az arány? Talán csak nem az az indok, hogy a magyarok nem szeretnek nyelvet tanulni?
Kellemetlen, nehézkes, inkább halogatja, bele sem akar vágni. Sokan évekre, sőt évtizedekre megragadnak az újrakezdő szinten, és ez nyilvánvalóan motivációvesztést idéz elő bennük. Minek is tartanánk ki valami mellett, ami hosszú éveken át nem vezet eredményre?
Az okok széles spektrumon keresendők, és néhány pontban szeretném összefoglalni, hogy vajon miért is nem szeretünk mi magyarok nyelvet tanulni.
Hiszen a középiskolában is 4 hosszú éven keresztül tanulták az angolt, méghozzá heti 4-5 órában is akár és mégis, milyen keveset tanultak. Holott megfelelő tanítási módszerekkel és tanulási stratégiával ez az idő lerövidíthető. Jól meghatározott célokkal egy tipikus újrakezdő heti 4 óra időráfordítással (2 x 90 perc nyelvóra + 60 perc otthoni tanulás / hét) már fél év elteltével magabiztosan fog tudni a külföldi nyaralása során étteremben rendelni, vásárolni, vagy a hotelben intézkedni. További fél év múlva pedig már képes lesz mélyebb témákról is elbeszélgetni külföldi barátaival vagy munkatársaival. Ekkor már a középfokú nyelvvizsga alsó küszöbét is elérheti. Tehát egy újrakezdő, aki évtizedekig ugyanazon a szinten toporgott, kellő odafigyeléssel, heti 4 óra angolozással 1 év alatt eljuthat a magabiztos kommunikáció szintjéig. Ha még plusz fél évet rászán, biztosan eléri a középfokú nyelvvizsga szintjét és már egy hivatalos dokumentumot is fel tud mutatni nyelvtudásáról.
Mit látsz? Ha te is azt látod, hogy a tanár áll a tábla előtt és magyarázza az alany és az állítmány helyét fura rajzokkal, akkor te is rossz módszerrel tanultad az angolt. Ezt hívják frontális nyelvtanításnak, ami már 20 éve is eredménytelennek bizonyult.
Tudod, mit kellene látnod? Egy élénk osztálytermet, egymás felé forduló hallgatókkal, akik egymással beszélgetnek, ahogy a való életben is. A tanár a háttérből figyel, segít, ha kell, de egyáltalán nem ő dominálja az órát. Az órán a hallgató beszéli a legtöbbet, a társaival karöltve. Kommunikatív feladatokon keresztül a megoldásokra fókuszálnak, és közben az angol nyelvet használják. Bátran dolgoznak össze, mindeközben folyékonyan angolul beszélve akár újrakezdő szinten is. Bizonyított tény, hogy ez a tanítási módszer teszi a hallgatókat effektív nyelvhasználókká, és ezt a módszert élvezik a legjobban. Hiszen hogyan is tanulhatnál meg angolul, ha nem folyamatosan angolul beszélve, állandóan gyakorolva és élvezve ennek a csodaszép nyelvnek a szókincsét, nyelvtanát és folyékonyságát?
Vitathatatlan, hogy fantasztikusan lehet vele szavakat tanulni és jól is ismételteti azokat, de ennek az appnak a használatával nem fogsz tudni folyékonyan beszélni. Az új szavakat hallanod kell élő szóban, olyan mondatokban, amikben szerepelnek és ki is kell próbálnod őket éles szituációban, hogy biztosan rögzüljenek. Ha nem alkotsz mondatokat és nem tudod őket folyamatosan gyakorolni, akkor elvesznek a szavak elméd süllyesztőjében. Egy nyelvórán vagy anyanyelvi környezetben rengeteg lehetőséged van arra, hogy meghalld a kifejezéseket és leutánozd őket. Egy szótanulós appból ez a funkció hiányzik, így sajnos nem támogatja a folyékony beszéd kialakulását.
Végre belelendültél a mondandódba, meg akartad mutatni, hogy tudod a választ a feladatra, összeszedted minden bátorságodat és angolul akartál megszólalni. Majd az első mondatod közben már megállított a tanár és kijavított egy jelentéktelennek tűnő hibát. Egy ilyen kijavítástól az agy szó szerint lelombozódik, és nem csoda, ha teljesen elmegy a kedved attól, hogy megszólalj. A nyelvtanulás hasonlít ahhoz, mint amikor a gyermekünk elkezd beszélni: ha állandóan javítgatjuk az érthetetlen gügyögését bátorítás helyett, szótlan, magába forduló gyereket nevelünk. Ugyanez igaz akkor, amikor folyékonyságot akarunk fejleszteni egy nyelvórán: itt is megvannak a hibajavítások, de egészen másmilyen stratégiával kell ezt megközelíteni. Ezt a jó nyelvtanárok már mind tudják, és heteket vagy hónapokat töltenek azzal, hogy fejlesszék hibajavítási stratégiáikat. Céljuk a magabiztos, folyékony nyelvhasználók támogatása, akiknél idővel és helyes módszertannal a nyelvhelyesség is megérkezik.
Nem csoda hát, ha a magyarok nem szeretnek nyelveket tanulni, hisz annyi elavult, mára már-már megalázó tanulási helyzettel találkoztak hosszas nyelvtanulásuk során. Mindig őket hibáztatták, hogy vagy nincsen nyelvérzékük és azért képtelenek megtanulni egy nyelvet, vagy beleestek a fentebb említett csapdákba.