Azt tudjuk, hogy szlenget és káromkodást csak más forrásokból tudunk tanulni. De mi a helyzet a hétköznapi kifejezésekkel, amik valahogy mindig kimaradnak a tankönyvekből?

Félreértés ne essék, nagyon is kellenek a tankönyvek, mert többek között tökéletesek a nyelvtan tanítására, de ne feledd, hogy a hétköznapi nyelvet is muszáj értened.

Ami benne van, de sosem vagy ritkán használjuk

 ’I am cooking.’

Ez és az ehhez hasonló mondatok nagyon meg tudják zavarni az angoltanulókat. De vajon miért van ez? Véleményem szerint az illusztrációk hibásak. Például ez a mondat a könyvben egy kép alatt szerepelne. A képen egy mosolygós, főző hölggyel a tűzhely mellett, fakanállal a kezében. Aztán jön az, hogy neked ezt egy életszerű szituációban kell elképzelni. Gondolj csak bele, magyarul mikor mondtad utoljára hogy ”Én főzök”? Mindjárt gondoltam, hogy nem mostanában. Ha valaki a konyhában tartózkodik veled együtt, ahol főzöl, akkor nem fogja megkérdezni, hogy mit csinálsz, mert látja, ezért te szintén nem fogod rávágni, hogy ’I am cooking’. Nem hiszem, hogy ezt hangosan be szokta valaki is jelenteni, hacsak nem telefonál vagy éppen hazaérkező férjének kiáltja oda, ahogy belép az ajtón.

Telefonon

Husband: Hey! What you up to?

Wife: I’m cooking.

Otthon

Wife: Hey honey, I’m home.

Husband: Hey! I’m cooking.

How do you do?

És jöjjön egy kifejezés, melyet előszeretettel használtak (szándékos a múlt idő, szerencsére már nem) tankönyvekben.

Sokan tanultuk még így az angolt, hogy ha először találkozol valakivel, akkor úgy illik üdvözölni az illetőt, hogy ’How do you do’, amire a válasz szintén ’How do you do’.

Én soha nem használtam és soha nem mondták nekem, hogy How do you do, pedig közel tíz évet éltem az Egyesült Királyságban. Tehát javaslom, hogy maradj inkább a következőknél:

Nice to meet you!

How are you?

Lazább verziók, ha már ismeritek egymást:

You alright?

How you doin(g)?

What have you been up to?

How is it going?

How are things with you?