A Csoportos óra előnyei a magánórával szemben
A cikk hossza: 3 perc
Sok évnyi angol tanulás vagy nem tanulás 🙂 után, de teljesen kezdőként is biztosan sokunkban felmerül a kérdés: vajon létezik ideális nyelvtanulási forma? A válasz triviális, hisz IGEN. De rendkívül egyén-, és célfüggő. A tény azonban mindvégig tény marad, nem fog rajta sem az idő, nem halványítja el téves sztereotípia.
AZ EMBER eredendően TÁRSAS LÉNY.
Ennek fényében vizsgáljuk meg, milyen előnyt jelenthet az angol nyelvtanulás sikerességében, hogy időnket, tapasztalatainkat, tudásunkat, a való élet szituációit, véleményeinket, nyelvi különbségeinket megosztjuk egymással.
Ha jobban végiggondoljuk mindennapjainkat, be kell valljuk magunknak, hogy noha Mi vagyunk életünk vezérlője és motorja, a folyamatos haladáshoz azért eszközökre, külső tényezőkre is szükségünk van.
Mondjuk ébresztőórára a felébredéshez.
Esetleg naptárra az rendszerezéshez.
Mindenféleképpen tudásanyagra a gondolkodáshoz és fejlődéshez.
De ami ezeknél is kézenfekvőbb: társra a kommunikációhoz.
Mindenki valahogy elkezdi az angolt egyszer. Ki csoportosan, ki pedig elejétől fogva egyénileg. Van, hogy egyikből a másikba vezet a diákok útja, kinek azért, mert több célzott figyelemre vágyik, másnak meg, mert kitörne a korlátok és az egyhangúság, unalom mögül. Mindenki döntése mögött ott egy élmény, vagy maga a cél.
Számos diák a hagyományos angol nyelvi oktatás minden keservét bőre alatt érezve dönt úgy, hogy többé nem érzi magát kellemetlenül. Tudásvágya elveszik útközben valahol, félelmei szegődnek mellé hűséges társnak, folyton emlékeztetve kellemetlen élményeire:
- mindenki más jobban tud angolul, mint én
- hátráltatom őket,
- nem tudom, mi a tanár véleménye a munkámról, mert soha nincs idő beszélni erről,
- állandó stressz ilyen sok ember előtt beszélni,
- rossz a hangulat, olyan zaj van, hogy a saját gondolataimat sem hallom.
Van persze, hogy a magántanár is jó döntés, és sikeresnek bizonyul.
Főleg, ha
- speciális igényeink vannak,
- ha teljesen egyénileg szeretnénk haladni,
- ha egy bizonyos készséget fejlesztenénk,
- ha befelé fordulóbb személyiségek vagyunk
Ám vannak helyzetek, amelyekben ez a választás maga lehet a totális arculcsapás, nettó zsákbamacska, gigantikus ledöbbenés. Kinek milyen életérzést hoz, a konklúzió ugyanaz.
Bármennyire is esküszünk az egyediségre, a személyre szabottságra, és bízunk abban, hogy ezen múlik minden, be kell lássuk:
az egyéni tanulás önmagában nem szavatolja a sikert.
Itt érdemes visszakanyarodni a kezdeti kérdésre, hogy MI A CÉLUNK AZ ANGOLLAL? Kommunikálni egy emberrel, megismerve egyféle kiejtést, megjegyezni egyféle hangzást, vagy beszélgetni több emberrel, életszagú szituációkban, az angol nyelv finomságait felismerni egy-egy összetett kifejezésben, és használni a nyelv minden lehetséges formáját, magabiztosan használni úgy az angol nyelvet, ahogy mások az édes anyatejjel, meg persze a gyermekkori ébredő tudatállapotukban környezetükből direkt módon magukba szívták?
Vajon melyik jelent sikert számunkra? Melyik tanulási mód okoz élvezetet, örömöt? Hol rejlik a motiváció? S melyik tanulási módszer az, amelyik mindvégig táplálja, növeli ezt bennünk?
Ezen morfondírozva érkezünk meg a csoportos órák világába. Az előítéleteket, sztereotípiákat gyorsan ledöntik az első tapasztalatok.
A csoportos óra:
- interaktív, és kommunikáció központú,
- számos formája van: tanulhatunk iskolatársainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal és az extrém sport hívei ismeretlenekkel is, 🙂
- életszerű szituációkban találjuk magunkat,
- a résztvevők erősségei és gyengeségei tökéletes összhangot adnak a csapatnak, melynek tagjai folyamatosan segítik egymást,
- fegyelmezetté teszi mindkét felet.
A mindkét fél által hozzáadott érték sikerre viszi a közös munkát.
Érdemes csoportos tanulásban gondolkodni:
- ha a mindennapi használatra kellene az angol, akár külföldön is
- ha mások motiváló ereje intenzívebb tanulásra sarkall,
- ha igazán életszerű, gyakorlati tudásra vágyunk,
- ha kell segítség abban, hogy rászánjuk magunkat az újrakezdésre, a továbbhaladásra,
- ha jó hangulatban, örömmel tanulnánk meg angolul, hogy aztán így is használjuk a mindennapok során.
Magabiztosan, gyakorlatiasan, eredményesen, félelmek nélkül. Közösségben. Mert a kommunikáció bölcsője a közösség.
Manapság a jobb nyelviskolákban minden esély megvan arra, hogy a számunkra legmegfelelőbb helyre, csoportba kerüljünk. A szintfelmérők során pontosan meghatározható, mire van szüksége a diáknak, nem csak tudásszint alapján, hanem arra vonatkozóan is, hogy korábbi tapasztalatai alapján milyen tanulási forma a számára ideális.
Azt meg mindannyian tudjuk, hogy jókor jó helyen lenni a legjobb, s bár tökéletes nem létezik, de az ideális bizonyosan elérhető.