Sikersztori sorozat:
Simon Brigitta
A cikk hossza: 2 perc
Brigitta szorgalmas, kitartó és mára már sikeres. A Don’t Panic Angol Nyelviskolát korábbi nyelvtanára tanácsára választotta, és hogy mennyire bizonyult ez jó döntésnek, azt mesélje el Brigitta maga.
Mit kell tudnunk rólad, mesélnél magadról?
Projektasszisztensként dolgozom egy munkaerő kölcsönző cégnél Székesfehérváron. Harmadik országbeli állampolgárokkal is foglalkozunk, ezért is fontos az angol számomra.
Azért iratkoztam be a Don’t Panic Nyelviskolába, mert munka mellett is részt tudok venni az órákon heti 2-3 alkalommal. Néhány hónap alatt már a pre-intermediate szintre léptem. Időmből sajnos több nem fér ki, mivel teljes munkaidős állásom van, mellette tornázni járok, háztartást vezetek és a párommal is szeretek sok értékes időt tölteni. Az elmúlt időszakban a veszélyhelyzet miatt több időm lett foglalkozni az angollal, így napirendet készítettem magamnak, mikor milyen lehetőséggel fejlesztem magam. Az angoltanulás a hobbimmá vált.
Milyen kapcsolatban voltál az angol nyelvvel, mielőtt a Don’t Panic Angolt választottad?
Általános és középiskolába német nyelven tanultam és alapbetegségem (diszlexia) miatt nem erőltették a nyelvtanulást, emiatt kialakult egy fal közöttem és a nyelvtanulás között, sajnos a tanárok azt mondták nekem, hogy nincs nyelvérzékem, semmi baj, én, majd másban leszek erősebb – gondoltam. E mögé szívesen is bújtam, amikor kettes és hármas jegyeket vittem haza. 18 évesen új iskolába mentem OKJ képzésen vettem részt, ahol részt vettem az első angol tanfolyamon. Tetszett a nyelvtanulás, de megrekedtem, ezek után próbálkoztam magántanárral, önállóan és új tanfolyamokkal fejleszteni magam az elkövetkező 10 évben.
„Volt pozitív, negatív élményem a nyelvtanulással kapcsolatban, de nagy fejlődés nem mutatkozott. Egészen idáig. Most úgy érzem a tanárok, a csoporttársak és párom segítségével ez a fal kezd szépen lassan leomlani. Célom, hogy teljesen eltűnjön az életemből.”
Mikor elkezdtél a Don’t Panic Angolnál tanulni, milyen szintről indultál, mennyire érezted “komfortosan” magad azon a szinten?
2019 június elején volt az első próbaórám és következő héten már kezdtem is a tanfolyamot elementary szinten. Ezen szint elején úgy éreztem, nem megy annyira jól az angol, de folyamatosan fejlődtem. Később viszont azt vettem észre, hogy visszahúz már ez a szint, nem kellett annyit erőltetni az agyam, így szintet is léptem nagy örömömre. Amikor átkerültem a következő szintre nagyon féltem és tény, hogy nem volt komfortos az első óra, a többiek nagyon ügyesek voltak. Sokan jöttek velem a következő szintre, így volt ismerős, ami sokat segített, hogy feloldódjak. Mostani szintem a pre-intermediate, ahol vannak könnyebb, nehezebb napok, főleg így munka mellett, de érezni a fejlődést.
Van valami végső célod?
Célom egy nyelvvizsga. Az első lépcsőfok, hogy értsem a nyelvet és megértessem magam. Utána jöhet a következő szint.
Mi volt az oka annak, hogy a Don’t Panic Angolt választottad?
Utolsó magántanárom nagyon lelkes volt és segítőkész, az én érdekeimet nézte, így fél év tanulást követően szólt, hogy nekem csoportos órákra van szükségem. Interneten körül néztem és két iskolát követően a magántanárom választotta ki, hogy neki a bemutatkozó anyagok alapján a Don’t Panic Angol a szimpatikus. Így részt is vettem a szintfelmérésen, majd az első próbaórámon, és jött a beiratkozás, ami egy év elteltével bebizonyosodott, hogy jó döntés volt.
Utaltál arra, hogy a korábbi sikertelenségeid okozta falat végre sikerrel bontogatni kezdted. Mit gondolsz, mi segített neked ebben a legtöbbet?
Régebben azt gondoltam egy tanár kell, aki csak rám koncentrál, a Don’t Panic Angolnál jöttem rá, hogy ez mennyire rossz gondolat volt. Az egyik, hogy 3-4 profi tanártól is tanulhatok, ezen kívül pedig ott van a 20-30 tanfolyam társam, akik szuperek és mindenben segítjük egymást, támogatjuk egymás fejlődését. Tudom, hogy tőlem is tanulnak és már az is hatalmas motiváció, amikor én tudok egy egy mondatot jól elmondani, amit más még nem tudott, persze így megtanulhatta tőlem.
„A fal bontása, ami közém és az angol nyelv közé épült, folyamatban van.
Nem egyszerű feladat, mert elég régóta épült, de kezembe a fegyver amivel lerombolom:
önbizalom, szorgalom, kitartás és a Don’t Panic Angol csapata.”
Brigi nagyon hosszú utat járt be, mire eljutott odáig, hogy szeret angolul tanulni és élvezi a beszédórákat. Diszlexiásként korábban terhet jelentett számára az angoltanulás, a székesfehérvári Don’t Panic Angol Nyelviskolában azonban rátalált arra a módszerre, amellyel megállíthatatlanul fejlődik. Te is úgy érzed, hogy reménytelen a helyzeted és soha nem fogsz tudni angolul beszélni? Ahogy Brigi, úgy adj egy esélyt magadnak te is.
A www.dontpanicnyelviskola.com oldalon keresd meg a hozzád legközelebb eső Don’t Panic Nyelviskolát, hogy rövidesen a te sikereidről is beszámolhassunk.
Ha már a diákunk vagy és szeretnéd világgá kürtölni mennyit fejlődtél és büszkén mesélnél magadról, akkor sok szeretettel várjuk leveled a dina.szilagyi@dontpanicnyelviskola.com címre.