2022-06-16
Meet the Teacher Váradi Andrea
Ágnes Juba-Nagy
Bár sokatoknak nem kell, de szeretném bemutatni Váradi Andit, a Don’t Panic Nyelviskola hálózat egyik legnépszerűbb nyelvtanárát, aki szakmai tudása mellett kedvességgel és türelemmel egyengeti a DPA-s diákok útját és segíti őket, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljenek a vágyott angol nyelvi szinthez.
A héten őt faggattuk, fogadjátok szeretettel!
Mesélnél egy picit magadról, mit tudhatunk rólad?
Az első szó, ami eszembe jutott ezzel a kérdéssel kapcsolatban az, hogy TANÁR vagyok. Immár 16 éve tanítok, és ezt a szakmát érzem magaménak, ez az, amit nagyon szeretek csinálni, amiben jól érzem magam, ami nap, mint nap inspirál és motivál arra, hogy mindig új dolgokat tanuljak és adjak át tanítványaimnak. Korábban dolgoztam szakfordító-tolmácsként is, de mindig inkább a tanteremben éreztem jól magam. Nagyon szeretem felfedezni az utat az adott diákhoz vagy csoporthoz, hogy mit és hogyan tudnak a leghatékonyabban és legélvezetesebben tanulni. 4 évestől 70 éves korig sokféle diákkal találkoztam, különböző helyeken – az óvodától a nemzetközi gyermektáboron át a céges oktatásig –, de a legmeghatározóbb élmény az volt számomra, amikor az Egyesült Királyságban dolgozhattam, ahol rengeteget tanultam a munkám során, mentoraimtól, későbbi mentoráltjaimtól és diákjaimtól egyaránt. Igazából minden munkahelyemről hoztam magammal valamit, ami fontos, amiből épültem…
Amit emellett még lehet tudni rólam, az az, hogy egy kis városkában élek Budapest mellett, férjemmel, kisfiammal, és vizslakutyánkkal. Ők természetesen áthatják a mindennapjaimat, és erős bázist és érzelmi töltetet adnak az életemnek.
Amit emellett még lehet tudni rólam, az az, hogy egy kis városkában élek Budapest mellett, férjemmel, kisfiammal, és vizslakutyánkkal. Ők természetesen áthatják a mindennapjaimat, és erős bázist és érzelmi töltetet adnak az életemnek.
Mióta dolgozol a Don’t Panic Angolnál, hogy érzed magad a csapatban?
2017-ben ismertem meg Timit és Balázst, akkor egy rövid ideig dolgoztam a DPA-nál, még online, különféle izgalmas projektekben (pl. angol nyelvű könyvklub a Don’t Panic Akadémiás diákok számára).
Ezután 2018 nyarán kerültünk újból kapcsolatba, amikor Timiék megkerestek, hogy lenne-e kedvem az ősszel újonnan nyíló újbudai DPA iskolában dolgozni. Volt kedvem – és azóta ott is ragadtam
2018 októbere óta jelentősen változott a csapat, de igyekeztem mindig alkalmazkodni – ez többé-kevésbé sikerült is. Jól érzem magam a DPA-nál, a tanárkollégákkal jól megértjük egymást és többnyire egy hullámhosszon vagyunk, szakmai kérdésekben egyetértünk, maximálisan támogatjuk, segítjük egymást.
Ha volt valami, amivel kapcsolatban nem vagy elégedett, ami nem úgy jött össze, ahogy szeretted volna, mi volt az? Elárulod nekünk, hogy ha ilyen helyzet áll elő, azt miképp szoktad kezelni? Hogy szoktál túllendülni a nehézségeken, neked mi segít ebben?
Egy dolgot nem tudnék kiemelni, természetesen mindig adódnak nehézségek, kihívások, apróbb konfliktusok. A vírushelyzet alatt talán az volt a legnehezebb, hogy személyesen nem tudtunk találkozni, kommunikálni a kollégákkal, a leírt szavakat pedig többféleképpen is lehet értelmezni, így más-más érzelmi töltete és ereje lehet a leírt mondatoknak.
Hogy hogyan szoktam túllendülni a nehezebb helyzeteken, felmerülő problémákon? Először lehet, hogy picit megijedek, kaotikusnak látom a helyzetet, de igyekszem nem hirtelen reagálni (ez persze nem mindig sikerül), hanem nagy levegőt venni, és átgondolni a dolgokat. Nekem nagyon fontos, hogy beszéljek róla, mert sokszor eközben alakul ki a fejemben a megoldás, vagy a beszélgetőpartnerem reakcióiból, válaszaiból is merítek, tanulok, így könnyebben dűlőre jutok, hogy hogyan tovább, mi lenne a legmegfelelőbb lépés. Ebben a legnagyobb támaszom a férjem, és szerencsésnek érzem magam, hogy vele mindent megbeszélhetek, legyen az szakmai vagy egyéb kérdés. Emellett a karrierem során szerencsére sok olyan kollégám és főnököm volt és van, akikkel szintén megvitathatom a szakmai kérdéseket, kételyeimet, dilemmáimat, megoldási javaslataimat, vagy adott esetben az ötleteimet.
Egy dolgot nem tudnék kiemelni, természetesen mindig adódnak nehézségek, kihívások, apróbb konfliktusok. A vírushelyzet alatt talán az volt a legnehezebb, hogy személyesen nem tudtunk találkozni, kommunikálni a kollégákkal, a leírt szavakat pedig többféleképpen is lehet értelmezni, így más-más érzelmi töltete és ereje lehet a leírt mondatoknak.
Hogy hogyan szoktam túllendülni a nehezebb helyzeteken, felmerülő problémákon? Először lehet, hogy picit megijedek, kaotikusnak látom a helyzetet, de igyekszem nem hirtelen reagálni (ez persze nem mindig sikerül), hanem nagy levegőt venni, és átgondolni a dolgokat. Nekem nagyon fontos, hogy beszéljek róla, mert sokszor eközben alakul ki a fejemben a megoldás, vagy a beszélgetőpartnerem reakcióiból, válaszaiból is merítek, tanulok, így könnyebben dűlőre jutok, hogy hogyan tovább, mi lenne a legmegfelelőbb lépés. Ebben a legnagyobb támaszom a férjem, és szerencsésnek érzem magam, hogy vele mindent megbeszélhetek, legyen az szakmai vagy egyéb kérdés. Emellett a karrierem során szerencsére sok olyan kollégám és főnököm volt és van, akikkel szintén megvitathatom a szakmai kérdéseket, kételyeimet, dilemmáimat, megoldási javaslataimat, vagy adott esetben az ötleteimet.
Ami még teljesen kikapcsol és segít a megoldások megtalálásában, az az, ha a természetben, friss levegőn lehetek, kirándulhatok a családommal, vagy ha festek / kézműveskedem, vagy ha lophatok egy kis szabadidőt egyik kezemben egy jó könyvvel, a másikban pedig egy jó kávéval.
Nem sikerült az angol érettségi? Még nem késő javítani!
Érettségi; Nem sikerült az angol érettségi? Még nem késő javítani!
2022-06-16
Nincs hozzászólás